Bonifert Ádám : A végtelen id? egy pillanata

Játszani indul a szél a magasban,

lába nyomában a lég kavarog,

csenget a csillag, a hangja ha kondul,

s jönnek a rét üde illatai.

 

Porszemek élnek a tánc örömében,

suttog az éjjeli dalszerenád,

napsugarakban, a fény delejében,

hozza a hajnal egy új napomat.

 

Fekszem az ágyon, a reggeli csendben,

éjjeli álmokat ?riz a szem,

elteszem önmagam, eljön a másik,

az, kire vár napi harc, csata is.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.