Bonifert Ádám : Bizonytalanság

Volt egyszer egy n?, akivel a kapcsolat er?sen “karcos” volt.
Neki írtam valamikor, régen.

Szigeti Gyöngyi: Olajpasztell

Bizonytalanság

 

Karikás ostorként

csaptak meg a szavak,

magamtól, önként

álltam eléd,

tudtam, hogy marnak

szavaid engem,

de nincs mit tennem,

a dönt? ige a tiéd.

 

Szikrázó kard volt

nyelved hegyén,

szúrás után a folt

b?römön kéklett,

éreztem, hogy nagyon kemény,

nyomot vet?,

és büntet?

minden ütésed.

 

T?rjek, ellenálljak

vagy visszacsapjak?

Bizonytalan ilyenkor a lélek,

amikor viták,

és veszekedések

nyomasztanak,

lényünkre terheket raknak,

amikor sötétlik az élet.

 

De mégis kell

egy tiszta reakció,

mivel az ember

nyitottan éljen,

s akármilyen bántó a szó,

mégis jó

hinni egy átköt? igében.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.