Ecsedi Éva : Utolsó ölelés

Nézz a múltba és meglátod milyen is volt,

amikor még itt voltál velem s a boldogság

életünk meghatározója volt. Milyen is volt,

amikor az esti égen a millió csillagokat

csodáltuk együtt.

A holdban,

egymáshoz bújva gyönyörködtünk,

Csókjaink számolatlanúl záporoztak,

szerelmünk, beteljesült vágyaink

lüktet? mámorban zúgtak.

Forró leheletével a vad éj befonta testünk,

s mi csak szerettünk, egymáshoz simult a lelkünk….

 

….azt hittük soha nem felejtünk….

 

Egyedül maradtam… az éj betakar magányával.

Ott várok rád még a fák alatt, álmodom hogy eljössz,

szád ízét érzem ajkamon. Vágyaim t?zként lobognak ölemben,

egy forró éjszakáért mindenem odaadom.

Hagyom…

utolsó ölelésemmel tested örökre befogadom.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."