Ecsedi Éva : Várakozás

sötét van
idebenn

falak közt
idegen
álom lebeg
de amott
az ablakon túl
magasan hegyek
fölött fekete
felh?k között
valami jön
remeg

 

 

 

várakozás
csendje
csepeg

 

 

 

lassan telik
az id?

kel? nap
sugara
nem hoz
nyugalmat
félelmek
áramlanak
tovább

 

 

 

fohász születik
ajkak közül

szökik
nyelvet ölt
a magány

 

 

 

tükörben száz
talány
néz vissza

halovány fényben
lobban
a gyertyaláng
viasza csorran

s az ablakon túl
szürkül a fény

 

 

 

fázom

 

 

 

elveszett
a remény.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."