Fövényi Sándor : Táncolok

Már nem tudok semmir?l írni,
ezért táncolok súlyosan, botozva,
s az es? zuhogva tépi rongyaim.

 

Ã??rjöngve lesújtok a sárra,
égre fröccsen kínom, és ki gyáva
most bújjon el, ne jöjjön ellenem.

 

Mint buja ?seim vétkezem,
de csak önnön vérem veszi kétkezem,
törött lábú lovam életét meghagyom.

 

A megalvadt bíbor fagyon,
majd zokogva emelem piedesztálra,
és a sárarany tálba röhög a sánta lét.

 

Én nem érzem az új id?k szelét,
ám atavisztikus énem már g?gösen
nyitja szemét, íriszében csírázó magjaim.

 

És papjaim ti bérgyilkosok,
kik keresztre vontátok ügyetlen imáim,
dagasszátok a sarat hol n?nek már fáim.

 

És bel?lük másik botot vágok,
amivel az ázott göröngyre írok dühömbe',
de én virág helyett a világot t?zöm övembe.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....