Latium utolsó értintetlen virága,
ki az id? rontása nélkül mindig ragyogsz,
aranykeretbe öntve a mát és holnapot,
örök hangjaid és csengésed tisztasága…
Szeretlek, te titokzatos, te ismeretlen,
más nyelvekben meg nem lév? zene hordozója,
beszél?id büszke fájdalmát eldalolva
a csodás saudade szó csupán rajtad zenghet.
Imádlak, hiszen hangjaidban testestül meg
a sz?zlombú erd?k s az óceán illata,
imádlak, te ?si, vad fájdalmakkal telt nyelv,
ahogyan rajtad az anya felkiált: ,,fiam!",
hisz hangodon szólt Camoes keserves szava,
a jöv?-vesztett zseni érzés-áradata!
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Lingua Portuguesa
Última flor do Lácio, inculta e bela,
És, a um tempo, esplendor e sepultura:
Ouro nativo, que na ganga impura
A bruta mina entre os cascalhos vela…
Amo-te assim, desconhecida e obscura,
Tuba de alto clangor, lira singela,
Que tens o trom e o silvo da procela,
E o arrolo da saudade e da ternura!
Amo o teu viço agreste e o teu aroma
De virgens selvas e de oceano largo!
Amo-te, ó rude e doloroso idioma,
Em que da voz materna ouvi: "meu filho!",
E em que Camões chorou, no exílio amargo,
O gênio sem ventura e o amor sem brilho!
MEGJEGYZÉS: A saudade szó jelentése elvileg magány, de jóval
több dolgot tartalmaz, mint a magyar szó vagy az európai nyelvek bármely
magány jelentés? szava, a portugál anyanyelv?ek lefordíthatatlannak tartják,
és szerintük nyelvük egyik különlegessége. Épp ezért a fordításban is maradt saudade.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kántás Balázs