Meglátni, s elfeledni nyomban.
Csukott szemmel lépsz a holnapba.
S csukva búcsúztatod a mát.
Csukva születsz, csukva halsz majd.
Kicsukott a világ.
Szemethunysz fölötte;
Kinek szemhunyásnyi nyugva
sincs. S csak hunyorgó szemgödörbe
ásod, kinek szemhunyásod a nyugva.
Hát így. Tenni? már rég elfeledtél.
Az igazság fölött már csak a szó az, ami él.
A tettek? Az inak? a karok?
Gyenge, ernyedt akaratok
Csügget csápjai csupán.
S szavakon lovagolva rohansz az igazság után.
2007. július. 4
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kastély Máté