Profilból idegen angyal voltál azon az estén
Szemből kérdés, mi válaszra is csak félve várt
Anyajegy voltál a vihar fázós testén
És felnézek, a hold most égbe márt
Egy csillagot, ez ma az első
De hosszú még az út a mennybe fel
A külső belső lesz, belső lesz a külső
Mikor az éj ránk egy könnycseppet lehel
És mintha világvége lenne már a holnap
Úgy nézel rám kérdőn, s én bújtatlak el
Magam elől, önzésből, magamnak
Kérdésre szemem csak kérdést felel
És óvlak tőlem, meg ne tudd, maradj még
Legyél még velem ha szárnyad is szegem
Maradj mikor vörössé lesz sötét ég
Mert tükröd vagyok, és tükröm vagy nekem
Kérdést igyál a számból: így megkeresztellek
Neved legyen: Most, a Jövő lesz bölcsőddé
De keresztapádként én Múlttá nevellek
S a nap ha felkel, az lesz sírgödröddé
Múltként, tudod, mindig jobban szeretlek
Hát nézz rám, tedd széppé viharom,
Légy festménye a holdas keretnek
Tiéd ma a kérdés, enyém a hatalom
Lásd bennem ma este álmod mását
Fakassz bennem záport, s holnap ha fagy
Zokogd a széllel a fák örök zúgását
Ne felejtsd el azt, ki tükrével futni hagy
Állj meg egy dombon, hol temettek volna minket
Gyermekeink, s őket az övéik
Fésülködj meg, vegyél ott tiszta inget
Lásd őket csillagokban, mik a reggelt félik
Még láthatod a kérdést mit ma súgtam neked
Könnycseppre nézz, fehér ingeden a vérre
Még láthatod a jövőt mit éltem volna veled
És hogyha felnéztél a múló hazug égre
Látod: féltik múltjuk a szomorú csillagok
Reggelre meghalnak, mint meghalunk mi ketten
Elfelejtelek, s neked (ingeden vagyok vér) meghalok
Mert egész életünk volt profilod azon az esten
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kovács-Cohner Róbert