Lágy hajadba szőttem
összes napszemű álmom,
meztelenek, mint a csillagok.
Nehéz reggeleken újra melléd
vágyom, levegőm lettél,
fetrengve halok.
– Tengerszembe ejtett gyémánt
csobban, s ríva alámerül.
Iszapban hallgat mélyen,
sisteregve búsul – egyedül.
Nincs kelő fénysugár,
úgy élne még teste.
Ólomsúlyú konok sár
durvára festette.-
*
Bontsd ki vágyam fonatát,
hadd fürödjek benne…!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Serfőző Attila
