Tél.
Megláttalak,
megláttál,
köszöntél.
Rókaprémbe burkolózva
köszöntött rám a Csoda.
Tavasz.
Tűnődtem.
Ki ő?
E pajkos látomás-kamasz.
Tovatűnő jelenség
lehet csupán.
Nyár.
Rám találtál,
rád találtam.
S mégis, a nyár
nem a mi évszakunk már.
A kongó ürességben
furcsán lebegek.
Ősz.
Befejeződött,
amit el sem kezdtünk igazán.
Rajtam kacarász
a szél, a bősz.
Nekem adtad, és elvetted
hirtelen a Csodát.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Szabó Edit Irma