CSÖVESGUGLÓF
Lapunkban, ha ritkán is, de meg szoktunk jelenttetni olvasói leveleket. Persze csak olyat, ami elbírja a nyomdafestéket, nem személyesked?, és nem valamelyik politikai párt kívánja szócs?nek használni a Fedél nélkül-t!
Nem viccb?l, vagy illend?ségb?l kérjük a Tisztelt olvasóinkat, tudassák velünk véleményüket a lapról, annak tartalmáról, nem utolsó sorban a terjesztésr?l, a terjeszt?k viselkedésér?l.
Viszont létezik egy másik oldala is a dolognak. Amikor a szerkeszt?ségben összegy?lt terjeszt?k mondják el tapasztalataikat, mi minden történik velük az utcán. Hogyan viszonyul ?hozzájuk a Tisztelt Olvasó.
Tévedés ne essék, nem min?síteni szeretnénk önöket, ehhez nincs jogunk. A régi igazságot is ismerjük, miszerint a közönséget nem lehet leváltani. (nem is óhajtjuk)
Mi nem csak szlogenként használjuk a logónkban szerepl? mondatot: „Az olvasó szent és sérthetetlen." hanem komolyan is gondoljuk.
Mintegy csemegének szánjuk a sok-sok terjeszt?i visszajelzésb?l kiemelt néhány érdekességet, amit most megosztunk önökkel:
A 225-ös mesélte: – A Kolosy téren „nyomultam", amikor megállt mellettem egy hatalmas terepjáró, benne négy kopasz izomagyú manus. Nem figyeltem oda és véletlenül nekik is bekínáltam. Azonnal elzavartak, eléggé vastag kifejezésekkel adták tudtomra, mi a véleményük a lapról és rólam. Elnézést kértem és félreálltam, nehogy még ki is szálljanak és esetleg jól el is verjenek. Kis id? múlva megint ott voltak, hiszen mint kiderült csak a tér másik oldalára mentek, ott volt dolguk.
Kikiabál az egyik
– Hát te még mindig itt vagy? Na gyere csak ide!
Nem nagyon örültem a szíves invitálásnak, de odasunnyogtam.
– Ne haragudj, csövi! Az el?bb rossz kedvünk volt.
És kinyomott egy ezrest az ablakon. Naná hogy a másik három vagány sem akart lemaradni azok is kiadtak egyet-egyet. (még zöld volt az ezres!) Így mindjárt jobb volt a helyzet, négyezerrel beljebb. Aznapra be is zártam a boltot.
Volt, aki márkás órát kapott, más ennivalót, kisrádiót, rádiós magnót, walkmant, s?t volt, aki randit! De eleddig a spiccen Karcsi barátunk áll. Neki egy csodaszép és drága smaragd-követ nyújtottak ki egy kocsiból mellékelve hozzá az egyik men? ékszerész tanúsítványát, hogy milyen csiszolású a k?, és hogy milyen értéket képvisel.
A kolléga sem kétéves és el?ször azt hitte kamu a k?, ezért nem volt rest és elsétált oda, ahol a tanúsítványt kiállították. A mester természetesen rögtön felismerte a saját munkáját, és azonnal mondta is, kinek és mikor készítette, csak valamiért nem tetszett a vev?nek.
Mondta is, majd odaadja valami csövesnek, hadd legyen szegénynek néhány jó napja. Hát lett!
No, de kaptak már döglött macskát szépen becsomagolva, díszdobozos bort telepisálva és gondosan visszapalackozva.
Volt, aki hitelbe kérte el a lapot és pár nap múlva adott érte egy jelent?snek számító összeget.
A legmeghatóbbak persze azok a kisnyugdíjas mamikák és apókák, akiknek másra nem telik és alig várják az új megjelenést. Ã??k még a szegényes kis fillérjeik mellett maguk sütötte pogácsával, saját bef?ttel, vagy kiskertjükben termelt finomságokkal is kedveskednek a lapért.
És vannak bizony, akik sértegetik, leköpdösik, s?t bántalmazzák a kollégákat, de ezek a történetek csak nagyon ritkán jutnak el a Kürt utcáig.
Bármennyire is hihetetlen, sokak számára a terjeszt? is emberb?l van!
Valahol még némi szemérmességgel, szégyenérzettel is megáldotta – verte ?t a sors és az ?t ért atrocitásoktól csak nagyon nehezen és ritkán beszél. Akkor is inkább csak „sz?k családi" körben.
Különben is, sokkal jobb kedvvel tér az ember nyugovóra, ha kellemes emlékeket „visz magával" éjszakára. Még akkor is, ha egy "lakájos" kapualjban, vagy bokorban hajtja álomra a fejét.
Az apró kis kedvességek, figyelmességek teszik a hajléktalanok mindennapjait valamelyest könnyebbé. Belopnak némi ízt, aromát, finomságot a szürke hétköznapok egyhangú sivárságába. Ezek az esetek mazsolaszemek a képzeletbeli kuglófban. Csakhogy itt nagyon nagy adag kuglófot kell elrágcsálni ahhoz, hogy a néhány szem mazsolához hozzájusson az ember.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Szappanos Lajos
