Szappanos Lajos : Hajléktalan fajták

Nyomtatás

Ki a hajléktalan?

/avagy hajléktalanfajták/

A tévében, rádióban, különböz? lapokban megjelen?, hajléktalanokkal foglalkozó m?sorokat, cikkeket látva-hallva mindig elfog valami szomorúság. No nem csak azért, mert létezik egyáltalán ez a probléma, inkább az irritál, hogy még ma sem tudnak nagyon sokan különbséget tenni hajléktalan és hajléktalan között.

Mifelénk, mármint a Fedél nélkülieknél alapszabály, ha valamihez nem értünk, nem írunk róla. Ha mégis muszáj, akkor nem restelljük tanulmányozni az adott témát, szakterületet és majd csak azután nyúlunk a tollhoz. Ha nem tudunk különbséget tenni a hajléktalan, a csöves a lejmista, a Fedél nélkül-terjeszt? és egyéb kétes egzisztenciák között, az kb. annyi, mintha egy kalap alá venném a derék lakatosmestert a kasszafúróval. Mindkett? zárakkal foglalkozó szakember, csak hát ugye…

Mint minden társadalomban, a hajléktalanok között is létezik bizonyos fokú hierarchia, én inkább kasztosodásnak nevezném. Alább a teljesség igénye nélkül megpróbálok néhány típust bemutatni a T. Olvasónak.

Klasszikus hajléktalan:

Erd? vagy utcalakó, esetleg pályaudvarokon is megtalálható. Hajdani családjával minden kapcsolatot megszakított, azt se tudják róla egyáltalán él-e még. Teljesen megváltoztatta fizimiskáját, hogy régebbi ismer?sei véletlenül se ismerjék föl. Nem költözik be szállóra, mert az ottani kötöttségeket nem állja. Szeret piálni, mulatni, amit a szállókon nem néznek jó szemmel, ezért inkább kint marad. Ilyenkor pincékben, romos épületekben, lépcs?házakban húzza meg magát, aztán a jó id? közeledtével parkokba, erd?kbe költözik. Kisebb közösségeket alkotva alkalmi munkákat vállalnak, guberálnak, esetleg csinálnak egy-két kisebb stiklit, de nem megrögzött b?nöz?k. Rendszeres vendégek a fürd? és mosóhelyeken. Mindenkinek van törzskocsmája. Legnagyobb b?nük, hogy néha hangosabbak a kelleténél, esetleg némi szemetet hagynak maguk után.

Fél vagy m?hajléktalan:

Ã??k azok, akikr?l az utcán nem virít messzir?l, csak az ismer?sök tudják róluk, és persze a többi „szakember" veszi észre. Többnyire intézeti neveltek, vagy börtönviselt egyének. Mélységesen szégyellik hajléktalan voltukat, a „kék igazolvány" is irataik legmélyén lapul, s?t valakinél nincs is. Tanulnak, dolgoznak, van, aki mindkett?t egyszerre. Mindent megtesznek, hogy kikerüljenek ebb?l a körb?l. Még az utcán is elkerülik a hajléktalant. Azért aposztrofáltattak m?hajléktalanoknak, mert általában nem, vagy csak igen rövid ideig éltek utcán. Mindig behúzódtak valahová, hiszen az intézetben, börtönben megszokták a közösséget és a bizonyos fokú komfortot. (A h?vösön azért meleg van!) Továbbá megszokták, hogy az intézmény mintegy véd?erny?ként állandóan a hátuk mögött áll. Ã??ket nem is hajléktalannak, inkább gyökértelennek lehetne nevezni, hiszen azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert soha nem is volt családjuk, vagy korán elvesztették.

Csöves:

Nem hajléktalan! Túlnyomó többségben tisztes, s?t jómódú családi háttérrel rendelkezik. Munkakerül? linkségét szabadságvágynak nevezi. Tulajdonképpen a családi szigor el?l menekül az utcára hajléktalant játszani. Lusta, él?sköd?, dologkerül? népség. A hajléktalanok közé vegyülve velük próbálja eltartatni magát, esetleg életrevalóságát bizonyítandó, tarhál valamelyik sarkon vagy aluljáróban. Senki nem tudja róla, hol alszik, tisztálkodik, hol vált ruhát. A hideg id? beálltával elt?nik. (Hazamegy.)

Koldus:

Általában külföldi állampolgár, aki az ?t „védelmez?" nehézfiú részére ?zi e tevékenységet. Testi fogyatékos, ha nem, hát úgy tesz, mintha az lenne. Csak pénzt fogad el, amit h? kutya módjára beszolgáltat gazdájának.

Szélvéd?mosók, tarhások: Körön kívül esnek. Többnyire intézeti gyerekek, brigádokban dolgoznak, az egyik lámpánál összemaszatolják az autó ablakait, hogy a következ?nél a társaik lemoshassák. (Ügyes.)

Szipusok:

Semmi közük a hajléktalanokhoz! Inkább a csöves kategóriába sorolhatók. Bár el?szeretettel hangoztatják hajléktalan mivoltukat, egyáltalán nem azok. Átkozott szenvedélyük miatt persze elveszik t?lük a lakáskulcsot, és csak akkor mehetnek haza, ha van otthon valaki a családból, lehet?leg olyan, aki elbír velük. Nehogy a még mozdítható vagyontárgyakat hígítóra váltsa, vagy eladja a lakást. Amint komolyabbra fordul az id?járás és a környez? lépcs?házakból is kizavarják ?ket, akkor szépen hazamennek. Tavasszal aztán kezdik elölr?l.

A Fedél nélkül terjeszt?k:

Nem föltétlen (klasszikus) hajléktalan, de már épp csak lakik valahol. Kora, szakképzettsége, egészségi állapota miatt nem tud mást elvállalni, ezért megpróbálja a lapunkkal keresett fillérekb?l fönntartani magát, sok esetben családját is. Az ilyen-olyan állami juttatásokra valamiért nem jogosult, vagy csak nem tudja kijárni magának, (esetleg nem tud megélni bel?le), ezért választja lapunkat.

Itt megtalálható mindenki, korra, fajra, nemre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Az absztinenst?l a súlyos alkoholistáig, a fél analfabétától a többdiplomás, nyelveket beszél? tanárig.

A szapsz:

A legsúlyosabb kategória. Nem tartozik senkihez és sehova. Szinte mindig magányos, nagyritkán ketten járnak. Semmiféle irattal nem rendelkezik, sokszor még hajléktalanigazolvánnyal sem. Nagyon öreg, vagy csak annak látszik. Sz?rös, szakállas, torzonborz, gondozatlan és büdös (ami általában a testén lev? elfekélyesedett sebekt?l van), nem ritkán bogaras, tetves. Nyáron is madzaggal átkötött nagykabátban jár, cip?talpa állandóan leváló félben, elmaradhatatlan szériatartozéka az ún. csöves-szatyor. Rejtély, hogy milyen energiaforrás hajtja, szinte nem eszik, nem iszik, holott majd mindig mozgásban van. Nagyon nehezen áll szóba bárkivel is, a karitatív szervezetek segítségét is elutasítja.

Ha hosszú és türelmes munkával elérjük, hogy szóba álljon velünk, megtudhatjuk, van nyugdíja is, de hogy azt ki veszi föl, nem tudja, nem is érdekli, ahogy az sem, mi történik vele. Ha rá tudjuk venni egy kis beszélgetésre félelmetes tudással, és intelligenciával találkozhatunk! Hogy ki volt, mi volt „azel?tt", soha senkinek nem mondja el.

Ez persze nem teljes kép, csak úgy körülbelül. Hiszen anno, Hippokratész doktor is csak iránymutatóként határozta meg a négy alapvet? embertípust. No de hogy jövök én ahhoz, hogy hozzá hasonlítsam magam? Nem is szándékozom, viszont gyanítom, ? nem járt az elmúlt tizenöt évben Pesten.