Nyomtatás

Akik kihagyták a ziccert

Rovatomban megéneklem azoknak a történetét, akiknek sikerült kilábalni a bajból, azokat is, akik a cél el?tt néhány centiméterrel hullottak alá és kezdték elölr?l vagy adták fel végképp. Nem szóltam viszont még azokról, akik nem tudtak vagy nem akartak élni az ölükbe hullott lehet?séggel, és holmi pillanatnyi el?ny, vagy haszon kedvéért veszni hagytak sokkal többet.

Sz. Laci a biztonsági ?r:

Régi hajléktalan ? is. Közel az ötvenhez megadatott neki az a lehet?ség, hogy elvégezzen egy manapság oly divatos biztonsági ?ri tanfolyamot. Igen ám, de annak befejezése után még nem tud hivatalosan szolgálatba állni, ki kell váltania az igazolványt, be kell lépni a kamarába stb. Viszont, ameddig nem dolgozik az ember, nincs meg rá a pénze. Úgyhogy egy nesze semmi, fogd meg jól helyzet alakult ki, van ugyan kút, csak éppen tele van földdel.

Futott is Laci f?höz-fához, de hát így ötvenesen eléggé macerás munkához jutni. Egyszer aztán összeszaladt egy régi jó ismer?sével, aki valaha szintén hajléktalan volt jó sokáig, de ma már újra van lakása, családja és f?leg egy maszek butikhálózat biztonsági szolgálatának a vezet?je. Közeledett a nyári szabadságolások ideje, ezért a haver, ahogy meghallotta a problémát azonnal kezet adott és fölvette ?t tartaléknak. (Tartaléknak, de teljes fizetéssel!)

Olyan korrektül és precízen látta el a szolgálatot, hogy a szabadságolások leteltével a nagyf?nök közölte a szolgálatvezet?vel, hogy ? bizony véglegesíti Lacit a cégnél és a továbbiakban úgy vezényelje. Aztán kitudódott, hogy a Margitszigetr?l jár szolgálatba, ott alszik valami bokor alatt. Akkor a nagygóré berágott! Az ? embere nem lehet csöves, nem nyomoroghat az utcán szégyent hozva ?rá, hogy nem tör?dik az alkalmazottaival és rögtön elkezdett intézkedni, hogy a kolléga mihamarabb fedél alá kerüljön. Az ?rparancsnok óriási ismeretségi körrel rendelkezik, ezért ?t is személyesen a legszigorúbban utasította, hogy minden összeköttetését felhasználva találjon ki valamit. Hogy nyomatékot adjon szavainak közölte még azt is, tisztában van vele ebb?l a fizetésb?l megélni, plusz albérletet fizetni eléggé nehéz mutatvány, ezért komoly albérleti hozzájárulást helyezett kilátásba. Ez a tehet?s üzletember volt annyira tapintatos, hogy csak egyszer kérdezte meg, miért nem megy be Laci valamelyik hajléktalanszállóra. Megelégedett egy szinte semmitmondó sablonos válasszal és nem firtatta tovább a dolgot.

Aztán Laciból kitört a lappangó jellemtelenség. Látva a vele szemben tanúsított jóindulatot, a végén már szinte hülyének nézett mindenkit. Valamilyen indokkal kikérte el?re(!) egyheti fizetését, a kollégák és az eladón?k közül is letarhált néhányat pár ezressel, és elt?nt a bal fenéken. Soha többé nem jelentkezett.

Helyette az ?rparancsnok szégyellte és szégyelli magát ma is, hiszen ? hozta be a céghez, mintegy kezességet vállalva érte.

A végére: Az ?rszolgálat-vezet? az ?rzési megbízatáson kívül más feladatot is kapott a nagyf?nökt?l. Nevezetesen, ha valami munkára azonnal kell ember ? szerez. Természetesen els?sorban régi hajléktalan ismer?sei közül válogatta ki a még magabíró embereket. A f?nök helyesli is, hiszen nem csak különböz? adományokkal segíti rendszeresen a rászorultakat, de ha tud munkát is ad. Ami pedig nagyon fontos, semmivel sem fizet kevesebbet egy hajléktalan alkalmi munkásnak, mint bárki másnak. Ez már múlt id?, azóta eltelt néhány év. Az-az ?rparancsnok én voltam.

                                                                                                                            Szappanos Lajos