Tananyag az utcai életmódhoz
Bevezet?
Amikor az egyén hajléktalanná válik, teljesen átértékel?dik saját maga is, és az egész értékrendje. Mások lesznek fontosak, kerülnek el?térbe, mint azel?tt, amikor konszolidált körülmények között élt. Az utcai életmód, nagyon nagymértékben különbözik a lakásban él?k életmódjától, életvitelét?l. Itt olyan alapvet? emberi szükségletekért is, mint a tisztálkodás, vagy étkezés, alvás, szex keményen meg kell küzdenie az egyénnek nap, mint nap. Ezeket, egy lakásban él? ember teljesen természetesnek veszi, hiszen abban a közegben ahol él, kis területen (a lakásában) minden adott, és egy helyen található.
Egy utcalakónak nagy területre terjed ki, a napi szükségleteinek kielégítése. Pl. reggel felkel, elindul, hogy az élelmét beszerezze, vagy valamilyen forrásból az ahhoz szükséges anyagi eszközöket, pénzt el?teremtse. De ne vágjunk a dolgok elébe. Egy lakásban él? ember, ébredés után elvégzi kisebb nagyobb dolgát, a lakása mellékhelyiségében. Ezzel szemben egy utcán él? hajléktalannak valahová el kell mennie, ahol ezt megteheti. Ez sok esetben egy korán nyitó, a környéken él? hajléktalanok és egyéb kocsmajárók életviteléhez alkalmazkodó italbolt. Általában, itt történik a reggeli kávézás, és esetleg a borotválkozás, kisebb mosakodás is. Tehát az utcán él? egyén, még csak fölkelt, el sem kezdte a napját, de már több száz méter megtett. Innen indul majd el, hogy az élelmét beszerezze, megtisztálkodjon, kimossa, vagy kimosassa a ruháját. Ez is szigorú rend szerint megy, hiszen nem minden nap jár mosni, ugyanúgy, mint ahogy egy lakásban él? ember sem teszi ezt minden nap. Az utcalakónak ahhoz is kell igazodnia, ami az anyagiak el?teremtésében segíti. Pl. milyen napokon, és hány órakor ürítik a szemetes edényeket, kukákat. Hol található építési terület, vagy bontás, ahonnan pl. fémhulladékot tud beszerezni, és azt értékesítve pénzhez jut. Ekkor még mindig ott tartunk, hogy szinte el sem kezd?dött a nap, de már órák óta mozgásban kell lennie, ha életben akar maradni. És itt ez a kulcsszó, az életben maradni. Hiszen mint azt már említettem, a hajléktalan, utcalakó, tulajdonképpen minden nap a túlélésért küzd. Minden nap azért harcol, hogy még egy nappal meghosszabbítsa az életét.
Jómagam, tizennégy évig voltam hajléktalan. A szó legszorosabb értelmében. Hiszen akkoriban, amikor én elkezdtem, nem igazán voltak még segélyszervezetek, az ellátórendszer szinte egyenl? volt a nullával. A szociális munkásokkal, és az éppen alakulgató segélyszervezetek munkatársaival, együtt tanultuk meg, mit is kell tenni, hogyan lehet segítséget nyújtani az utcára került embereknek. Nehéz évek voltak ezek, hiszen nem volt mihez képest. Nem volt modell, amihez lehetett volna viszonyítani. A külföldi példák pedig, nem igazán voltak követhet?ek, hiszen mint azt tudjuk, Magyarországon minden másképpen m?ködik.
Ha kikerül az ember az utcára, el?ször nem nagyon tud mit kezdeni magával. Keresi a lehet?ségeket, hogy valahogy túl tudja élni a napokat. El?ször megpróbálja legalább a látszatot fenntartani. Nagyon sok utcán siet?, parkban olvasgató emberrel találkozhattunk, aki úgy tett mintha, pedig már nem volt neki hová hazamenni, és a nap túlélésén kívül nem volt más dolga. Mindenki úgy indult neki a hajléktalan éveknek, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Senki nem tudja megmondani miben bízott, de remélt az ember hogy majdcsak helyre jönnek a dolgok. Aztán rá kellett döbbenni a véres valóságra, hogy senkit nem érdekel, ha az egyén kinn van az utcán. Még ráadásul meg kellett küzdeni az emberek megvetésével, a rend?ri zaklatással is. Hiszen még élt a megcsontosodott beidegz?dés, amit azel?tt, a szocializmust épít? hazánkban megszokhattunk. Aki hajléktalan (csöves) az mind lump, alkoholista, és börtöntöltelék, tolvaj stb. B?nöz?kként kezelt a társadalom, munkakerül?knek aposztrofált, és nem hitte el senki, hogy neki is ugyanúgy megvan az esélye hajléktalannak lenni, mint akit most megvet, mert az utcára került.
Folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Szappanos Lajos
