Bonifert Ádám : A genezisünk maradványa

Nyomtatás

Álmaim falán ott a képed,

ráfonódsz minden éjjelemre,

míg napjaimban féltve, mentve

?rizem azt az örökséget,

amit mi ketten teremtettünk,

genezisnek az útját járva,

magunk reményére, javára,

míg az id? ?rt állt felettünk –

hurokba fogott perccé lettünk,

melyben nincs távlat, nincs ígéret,

fagyott látomás az igézet,

egyikünk sem Jézus, sem Júdás,

s bár szememb?l törölt a múlás,

de álmom falán még ott a képed.