Az üresedés folyamatát nem lehet elkerülni. És jön egy pont, amikor egyedülálló fának érzed magad.
Mikor már titkok mezébe bújnak
a felmerül? gondolatok,
mikor hajlított szemsugarak
pásztázzák vonuló perceidet,
mikor a nyelvek tört szavakkal
a lényeget betakarják –
úgy állsz a lét üres mezején,
mint Csontváry magányos cédrusa.
Reccsenések csendszünetében
az egyedüllét pillangója száll rád,
s az éterben nincs hullámhossz,
mely rád hangolva megtalálna,
légüres térben szell? se érint,
és ujjaid csak a semmit fogják –
a lét vesztett végtelenjében
gyökértelen cédrussá leszel.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Bonifert Ádám