Istenek kegyeltje, sohasem voltam én
Táncoltam magamban, a valóság küszöbén
Vártam a szépet és elt?rtem a rosszat
Meg sem kérdezem már: „a jöv? jót is hozhat?"
Legszebb nem lehettem, hát jó akartam lenni
Ezüstért dolgozni, arannyal fizetni
Kik érezték lelkemben az ?szinte foltokat
Ã??k voltak számomra, a valódi kárhozat
Kocsmák és barátok, szerelmek és kurvák
A kérdez?k puhányok, a válaszok durvák
Tömjénnel füstöl? papot is vehetnék…..
Nyöszörgök múltamért, bár boldog is lehetnék
Ököllel sulykolták az igazságot belém
Kolonc a becsület, a „csibészség" ma erény
Építeni kéne a jóknak múzeumot
Szívb?l sajnálni azt ki oda jutott…..
