Menekül már a fecskeraj,
mindent száraz avar takar,
?sz hordja el az életet…
Te vajon még megérkezel?
Át újra hadd öleljelek,
míg két szemembe néz szemed,
s hadd pihenjen fáradt fejem
megnyugvást adó melleden…
Hányszor jártunk hegy-völgyeket
s hányszor, hányszor öleltelek
át a nyári égbolt alatt,
mámorittasan, boldogan?
Él még e földön ezer lány,
s szemükben is ég a vad láng,
ám lehetnek mind angyalok,
mint te, nem lesznek olyanok!
Ha magány-éj hull lelkemre,
te gyújtasz fényszikrát benne,
s csillagként fel arcod ragyog
el?ttem, én szép angyalom!
EREDETI ROMÁN SZÖVEG:
DE CE NU-MI VII
Vezi, rindunelele se duc,
Se scutur frunzele de nuc,
S-aseaza bruma peste vii –
De ce nu-mi vii, de ce nu-ni vii?
O, vino iar in al meu brat,
Sa te privesc cu mult nesat,
Sa razim dulce capul meu
De sinul tau, de sinul tau!
Ti-aduci aminte cum pe-atunci
Cind ne primblam prin vai si lunci,
Te ridicam de subsuori
De-atitea ori, de-atitea ori?
In lumea asta sunt femei
Cu ochi ce izvorasc scintei…
Dar, oricit ele sunt de sus,
Ca tine nu-s, ca tine nu-s!
Caci tu inseninezi mereu
Viata sufletului meu,
Mai mindra decit orice stea,
Iubita mea, iubita mea!
Tirzie toamna e acum,
Se scutur frunzele pe drum,
Si lanurile sunt pustii…
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?
Az alábbi link alatt megtekinthet? a vers féltucat
kanonizált fordítása:
http://irodalom.elender.hu/roman/eminescu/emin30.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:20 :: Kántás Balázs
