Amint nevetett, lassan rájöttem, hogy vele együtt
én is nevetése részévé válok, míg fogai
csupán véletlenül egymás mellé keveredett csillagokká
nem lettek. Magukba vontak a rövid zihálások,
minden egyes pillanatyni újjászületésben,
végül elvesztem torka sötét barlangjaiban, miknek
falát láthatatlan izmok tömege borítja. Egy id?söd?,
remeg? kez? pincér jött sebtében és egy rózsaszín-fehér
kockás abroszt borított a rozsdásodó asztalra, odaszólva:
,,Hölgyem, urem, ha esetleg a kertben óhajtják teájukat
elfogyasztani, ha esetleg…", Úgy döntöttem, ha keblei
ringása megállítható volna, akkor a délután töredékei közül
néhányat még talán össze tudnánk szedni, én pedig
figyelmem e végjelenet finomságára összpontosíthatnám.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
HYSTERIA
by: T.S. Eliot (1888-1965)
As she laughed I was aware of becoming involved
in her laughter and being part of it, until her
teeth were only accidental stars with a talent
for squad-drill. I was drawn in by short gasps,
inhaled at each momentary recovery, lost finally
in the dark caverns of her throat, bruised by
the ripple of unseen muscles. An elderly waiter
with trembling hands was hurriedly spreading
a pink and white checked cloth over the rusty
green iron table, saying: "If the lady and
gentleman wish to take their tea in the garden,
if the lady and gentleman wish to take their
tea in the garden …" I decided that if the
shaking of her breasts could be stopped, some of
the fragments of the afternoon might be collected,
and I concentrated my attention with careful
subtlety to this end.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Kántás Balázs
