Útra kelek végre, hív az innisfree-i táj,
kunyhót építek magamnak, deszkából s nádból,
idilli, üde kiskert s zsongó méhkaptár, mi vár,
már csak az ?s magányra vágyom.
Ott lelem meg a békét: lassan csepeg a béke
a hajnal fátyláról alá, amíg a tücsök zenél,
bíborszínben pompázik ott minden éjjel,
s titkokat szór szét az éji szél.
Útra kelek végre, hogy hallgassam örökké,
mint ér a tó vize bágyadtan a sziklákhoz,
míg én ott állok tóparti ösvény szélén,
s a dal szívem legmélyén szól .
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Tha Lake of Innisfree
I WILL arise and go now, and go to Innisfree,
And a small cabin build there, of clay and wattles made:
Nine bean-rows will I have there, a hive for the honey-bee,
And live alone in the bee-loud glade.
And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow,
Dropping from the veils of the mourning to where the cricket sings;
There midnight's all a glimmer, and noon a purple glow,
And evening full of the linnet's wings.
I will arise and go now, for always night and day
I hear lake water lapping with low sounds by the shore;
While I stand on the roadway, or on the pavements grey,
I hear it in the deep heart's core.
