Holdfény-sz?tt arcodban nézlek csöndesen.
Agyam furcsa dalodat játssza –
nekem nincs ilyen zeném!
Agyam furcsa dalodat játssza –
nekem nincs ilyen zeném!
Holdfény-sz?tt arcodban nézlek csöndesen.
Agyam furcsa dalodat játssza –
nekem nincs ilyen zeném!
Kedvesem érti ezt.
Szemére éj sötétje nem vet árnyat,
hiába bágyad t?z-tekintete,
csak álmos és nem álmatag.
Hangjában már a holnap íze,
ezer terve a párnán szétszalad.
És alszik.
Szíve zugában ott ülök,
egész kicsire kuporgom magam.
Csókod f?szerére vágyik álmom
s ébrenlétem pillanatai,
ahogy vágyni tudnak
tört szárnyú madarak az égre,
míg tollaik közé borzolt
szerelemre éhesen
tépik a Napot.
Szerelmes, boldog nyugtalanság!
Altató karomra párnázok neked,
s a paplangó, h?vös hajnalokban
langyosra f?töm testedet.
Zöld ág, csak bújj!
Arany kapukat álmodom,
míg alszol.
