Úgy döntöttek lerövidítik az esti iskola idejét, s magyar óra helyett egy kávé mellett megismerkednek egymással. Öt különböz? korú asszony. A legid?sebb telt idomú, nagyszájú vezéregyéniség. A legfiatalabb kissé félénk fiatalasszony, csak hosszú rábeszélés után áll kötélnek a többiek biztatására:
– Ennyi szórakozás nekünk is jár, mikor a férjeink állandóan a kocsmákban ülnek!
Végül megegyeznek, elindulnak, majd elhelyezkednek körben egy kávéházi asztal mellett, brandyt és kávét rendelnek. Kezd?dik a terefere.
Anna, a fiatalasszony hirtelen úgy érzi, mintha egy éget? tekintet parázslana tarkóján. Lopva körülnéz, s pillantása ráesik a prédales? szempárra. Középkorú, kidülledt szem? férfi támaszkodik a pultnál. A látványtól felfordul a gyomra. Arrébb tolja a székét, megpróbál nem foglalkozni vele, közben eszébe jutnak piciny gyermekei.
Ma az apjuk vigyáz rájuk. Aggódik. Megbízhatatlan ember, semmiben nem lehet rá számítani. Biztosan ott hagyja a kicsiket egy-két üveg sör kedvéért. Erre a gondolatra egyre izgatottabbá válik, szaporán szedi a leveg?t, majd feláll gyorsan s elköszön.
Az ajtón kilépve szembetalálja magát a nagy szem? fickóval, aki idétlenül vigyorogva csalogatja magához. Az asszony megszaporítja a lépteit… A f?utca közepén fékcsikorgás üti meg a fülét. A férfi kiugrik a kocsiból, megragadja a karját, s közben azt motyogja:
– Gyere kicsim, nem bánod meg!
Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme el?tt a házsor, lihegését?l alig hallja a kocsi hangját, inkább az üldözött vad ösztönével sejti a háta mögött csörtet? veszélyt. Kiszolgáltatottsága, n?iességét veszélyeztet? bántástól való félelem összeszorítja lelkét. Végül lihegve eléri a kaput, lenyomja a vaskilincset, amely alig akar engedelmeskedni remeg? kezének. Végigszalad az udvaron, tudatáig nyilall a kocsiajtó csapódása – akárha lövés dörrent volna mögötte. Belép az ajtón, nekizuhan férjének támaszt keresve, aki homlokráncolással, szemrehányóan néz reá:
– Mit rohangálsz, mint egy ?rült?
Anna akadozva, halkan súgja, nehogy a gyerekek meghallják:
– M e g k e r g e t t e k. Egy fér-fi kocsi-val. Kint van.
Férje szinte üvöltve válaszolja:
– Na és! Attól voltál annyira megijedve? Már nem tett volna benned kárt!
Anna döbbenett?l tágra nyílt szeme üvegesre dermedt, az édes tejt?l duzzadó melléhez kap tenyerével. Ezt a férfit szerette! Ez a férfi gyermekeinek apja!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Kohut Katalin
