
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: AdminguruAz éjgyűrűk vedlő ideje.
Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak.
Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen
vén arc, jelenembe zárkózva.
Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem,
vergődő gondolat.
Tehát – halk hang legyek csupán, névtelen.Döntéseim, hajlamaim összegubancolódott hálóként
tekerednek körém.
Igazán szeretni, galambom, azt jelenti: a társsal
a terhet mindig megosztani.
Az ősz éberségét sikerült kijátszani!
De nyakamon a tél…
Élek egyedül, szorongva, tapinthatóan.
Az ég alján
hajszálfinom Létező, szemeiben magasság
és mélység.