Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Leleszi Balázs KárolyEgy fehérre meszelt falusi ház
hajnaltájt életre kel, harangoznak,
konyhában a mosogató fölötti
porcelán kislámpa kigyullad,
kávé friss illata, cseréppoharaknak
koccanó kiskanalak, a résnyire
tárt ajtón beárad a rózsák, a nyári
orgonák illata és a földszag,
és a mosolygó napsugár,
ekkor fénybe mondom álmodón,
szeretlek, pedig itt állsz mellettem,
kint a kertben a fák évenkénti
h?sége, az eresz alatti fészkekben
rozsdafarkú éhes kismadarak,
ébredeznek, mozgolódnak,
a vastag vályogfalak tekervényes
járataiban kalandozó egerek,
a köves úton kopogó, majd elhaló
léptek zaja, a fészerben
mindenféle kerti szerszámok,
bent a hálószobában egy kislány
alussza édes álmát,
forgolódik, álmában hangosan kiált,
Jaki! Jakikám!, lelkének ?shonos
kertjében egy hosszúsz?r?
kutyával birkózik, feje felett
egy láthatatlan angyalka áll ?rt,
örök éber figyelem.
