A király megkérdezte
A királynét,
És ? a
Cselédlányt:
„Kaphatnánk vajat
Királyi kenyerünkre kicsikét?"
Kérdezte a királyné
A cselédet,
És ? felelt:
„Hogyne,
Azonnal megyek
A tehénhez
Miel?tt aludni tér."
A cselédlány
Meghajolt,
Ment és szólt
A tehénnek:
„Ne feledd a vajat
A királyi kenyérre!"
A tehén
Szólt álmosan:
„Mondd
Ã??felségének:
Manapság sokan
Inkább lekváron
Élnek."
A cselédlány
Szólt: „Fura!"
És ment, várta
Asszonya.
A királyné el?tt meghajolt,
Arca kissé elpirult:
„Bocsánat,
Felséges Asszonyom,
De azt kell
Mondanom:
A lekvár ízletes,
Ha vastagon
Borít
Egy kenyérszeletet."
A királyné szólt:
„Ó!"
És a királyhoz ment:
„Ami a királyi kenyérre
A vajat illeti,
Sokan
Úgy vélik,
Finomabb
A leki.
Kóstolnál-e lekvárt
A vaj
Helyébe?"
A király szólt:
„Csudába!"
Aztán szólt:
„Ó, jaj nekem!"
Így zokogott: „Ó, istenem!"
S ágyába vonult.
Így nyöszörgött:
„Senki sem
Hívhat engem
Kicsinyesnek;
Csak egy kis
Vajat
Szeretnék
A kenyeremre!"
A királyné szólt:
„Ugyan, ugyan!"
És ment
A cselédhez.
?így szólt:
„Ugyan, ugyan!"
És ment az istállóba.
A tehén szólt:
„Ugyan, ugyan!
Nem is gondoltam
Komolyan;
Táljába itt a tejecske,
S vaj, hogy kenyerére kenje!"
A királyné
A vajat
Ã??felségének vitte;
A király szólt:
„Vaj, he?"
És kiugrott az ágyból.
„Senki" – mondta,
Amint megcsókolta
A királynét,
„Senki" – mondta,
Amint lecsúszott
A korláton,
„Kedvesem,
Senki sem
Nevezhet
Bogarasnak –
DE
Szeretem a kenyéren a vajat!"
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:20 :: Vogl Anikó
