Lenn a f?zligetnél kedvesemre leltem;
Kis, hófehér lába hozta át a kerten.
Kért, könnyen szeressek, mint levél n? a fán;
De nem így tettem akkor, ifjan és balgán.
Ott álltunk ketten egy folyóparti réten,
Szikár vállamra szállt keze, hófehéren.
Kért, könnyedén éljek, mint f? n? a gáton;
De ifjú s balga voltam, most könnyem hull, zápor.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:20 :: Vogl Anikó