szálltok, s ködruhátok mögül
rejtett jelekkel paroláztok
Alaktalan formákat öltve
szálltok, s ködruhátok mögül
rejtett jelekkel paroláztok
kódkeres? tekintetem felett…
Láttassátok, s ne t?lem várjátok
a szót! Segítsetek elmondani,
hogy kiálthassam: Létezik!
Az érzés, a gondolat,
most duzzadva feszít
és kitörni akar szüntelen;
s e felismerés úgy üdvözít,
mint mikor a szám?zött
ki oly régóta kivetve
keringett a földeken,
s ki már önmagában is
régóta csak egy kóbor
idegen, hazájába végre
visszaérkezik.
Kinek érintésére dobban
a szív, vágyik a lélek,
melyre a test reggelente
az élni akarásba ébred,
majd az esti álmot hozó
csendben, mint nyári szell?
a bércek tövében, a langyos
éjbe hullva, lágyan elpihen.
Alaktalan formákból rajzolódott
képlékeny álmok… Csak nézem,
ahogy valósággá váltok, s lélekt?l
lélekig várjátok, hogy a csodát
szavakká sz?jem. Hát segítsetek!
2007.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Arany Tóth Katalin
