Szárnyak n?nek lelkemen az
Érintéseid gyengéd iramától,
B?r húrján emlékként pereg
A hajnal, csókok íze perzsel,
És felkeltik vágyam a testre.
Mégsem húsba vágyva ölel át
A tegnap.
Csupán lelkeink egymásba
Olvadása érint meg megint.
Vágyva a csendek ünnepl?
Magányára, a béke nyugvó
És szeretet-ittas, mámorító
Pillanatára.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: dr Kocsi Katalin