Valami ócska bluest játszik a hajnal,
lassú ritmusára rongy es? hörög.
Szajha szél sziszeg, s akár egy karvaly
lomha félhomály köröz a rét fölött.
Ólomból öntött felh? csüng a fákon,
korhadt ágak sírják súlyos csókjait.
Reccsen a csend, s a monoton tájon
néhány sanda csillag bontja szárnyait.
Még peng a húr a megkésett sugáron,
de a-moll álmainak búcsút int az éj.
Bíbor fény dereng a látóhatáron,
s a blues utolsó sóhajához ér.