Egy, mi nem egy,
s nem egy, mi egyetlen…
E szavakat hallotta
a fekete arcokból,
ez a dal szólt
agysejtjei legapróbb
molekuláiban,
ezt játszotta valami
eszel?s szellemkéz
idegszálai
acélhúrjain…
Jó és rossz fulladt
egymás gyémántkönnyeibe,
mikor a hold
felfedte a kottákat
a jeges szemek el?tt.
Hangjegyek.
Csak hangjegyek,
lila tintával, egy apró
dallamra…
Egy, mi nem egy,
s nem egy, mi egyetlen…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:49 :: Kántás Balázs