Volt egyszer egy tarka macska,
Kicsit talán csacska-bacska,
Egér koma kópéssága eszén túltett.
Óh, a fránya szürke piciny sajt-cincogó
Nem volt olyan nagy naplopó,
Mint nyávogó üldöz?je,
A gy?sz?nyi lyuknak ?re.
Macskánk hasát megpakolva
Hétalvóként szundított
A pihe-puha kereveten,
Kis egérke halk-sebesen
Feltipegett az asztalra,
Illatozó sajt-darabra.
Lopva, lesve falatozott,
Durmoló cicán kacagott.
Macskánk nézett le a falra,
Nincs-e mozgás egérlakba’-
Álmában volt h?s matador,
Cirkuszban egér-viador.
Nicsak! Szuszog a nagyfogú,
Fején óriás sajt-odu.
Csemegéjét lyukba tolja,
Cincogva pillant a holdra.
„Milyen jó, hogy van éjszaka,
nem szaladgál bajszos baka!”
Nyújtózkodva mancsos macska
Ásít, s néz az egérlakra.
Azt gondolta örökre h?s,
Sajt ?rzésért a felel?s.
