Csak beleálmodok kicsit a gazdagságba.
Képzelek kék fürd?szobát oválisan ível? káddal, tálalószekrényes konyhát faragott lábú márványasztallal s hozzá székeket, puhákat, tizet… Karjaik átölelnek engemet és a tizedik szék üresen állana, mert az-az örök egyetlenemé.
Képzelek képeket, faerezett lambériát hozzá, ahogy illik, fényezett parkettát s üvegtet?s irodát ágaskodó polcokkal, csalogató öreg munkaasztallal, meditáló hintaszékkel.
Képzelek áhítatos fényes nappalit üvegfalakkal, titokzatos bársonyzuhataggal, bronzkeretes bútorokkal, simogató sz?nyegekkel és hálókat mindenkinek terpeszked? ággyal, pipereasztallal, tussal, égi ablakkal. Hadd pillantsák meg a gyémánt-csillagok valós álmainkat és szárnyaljon a gondolat közvetít?nk, éji asszony felé.
És képzelek jégkamrát, hatalmasat, újratölt?d? polcain fegyelmezetten sorakozó gyümölcsöket, zöldségeket, tejet, mézet, sajtot, túrót s mindent, mi embernek tökéletes. A mértéktelenség a múlt, már soha nem kísért, a jelen harmóniája: egészség.
S képzelem, hogy tágas udvarom örökzöld erd? és viráges? kevercse, középütt kristály medence s fehércsipkés padon üldögélek, kezeimben legújabb m?vem: Hogyan legyünk gazdagok?
Hogyan? Elmerengek. Hogyan is lettem gazdag? Nem készültem, észre sem vettem, csak hittem, szerettem és mindenáron szolgálni akartam és megtanultam: els?bb a lelki javak gy?jtése, és ha már ismer?s a szegény, csak aztán tárja ajtaját jómód, mely küls?leg kirakat – de belül jótétemény.
