Most nem lát színeket,
csak fehéret…
az ágy árnyéka vetít a falra.
A test mozdulatlan,
kékké válik a cseppekben a méreg
beleolvad az Élet.
Lángsugarú nyarak, egy vonatfütty,
pipacsokkal szegélyezett búzatáblák,
rég volt érzések zúdulnak lüktet? halántékába.
Féltve ?rzött apró titkok,
egy sál lágy suhogása Anya illatával,
a frissen sült pogácsa,
amint szétomlik a szájban,
egy tekintet a kezek kidudorodó erein,
ami simogatott és dajkált édes Gyermeket.
Suttogó butaságok,
amit elmondott a Kedvesnek,
s az elhallgatott fájdalom.
Kacagások
az udvar zöldjében megbújó hangfoszlányok. Papa.
Minden és semmi szélén egyedül
még mindig mozdulatlan.
Érzékei vágynak a színek után,
hol a zöld, sárga, a bíbor arany…
elszakad az ezüst szál,
hálóját szövi a Halál.
Haifa, 2007. július 20.
Fotógrafika: Gyéresi Andrea Éva
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Könyves Tóth Enikő
