A meztelen nyári szél a szomjazó fák között bujkál
Szereti egyenként mindet. Langy testével simogatja
Kérges szívüket, léhán kitárva magát, s hallgatja
Forró, izgatott susogásuk, holott ? messze túl jár
Már a mez?n… Körbefon füvet, s virágokat buján…
A finom szirmok belesimulnak meleg tenyerébe…
De ? libben hamar tova, rég más jutott eszébe…
S a Világ felnyitva marad… Sóváran a Szél után…