Délután még sütött a nap,
szürkületre már sötét felleg takarta el.
Es?szag terjedt el a leveg?ben.
A Föld,- a vén- még hevesen utánakap,
de nem bír a zord ellener?vel,
beletör?dik.–friss er?t érez a szell?ben,
S az es?cseppek halkan széttárják erny?iket,
félelem nélkül hajtják végre a leszállást,
hogy földet érjenek,- hogy porba hulljanak.
szürkületre már sötét felleg takarta el.
Es?szag terjedt el a leveg?ben.
A Föld,- a vén- még hevesen utánakap,
de nem bír a zord ellener?vel,
beletör?dik.–friss er?t érez a szell?ben,
S az es?cseppek halkan széttárják erny?iket,
félelem nélkül hajtják végre a leszállást,
hogy földet érjenek,- hogy porba hulljanak.
Az asszonyok sietve felkötik kend?iket,
lépteiket gyorsabbra fogják, hogy elérjék a szállást,
egymást noszogatják, hogy szaladjanak.
Lassan átnedvesednek a padok s a fák,
üvegszer?en csillan meg a betonút
amikor a sarki lámpa fénye reávillan,
megcsúsznak rajta a páros lópaták–
az autó sikoltva belefut a sötétbe,
áramszünet miatt kialszik a villany.
Még hallani egy-egy futó, siet? léptet,
a szelet, amint becsapta valahol a kaput
egy kisgyerek, vagy feledékeny nénike után.
S a friss, de szaporán hulló es? elbújni késztet…
sapka helyett letörök egy elázott laput,
futni kezdek……. a szél vág még búcsúzóul kupán.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:49 :: Lévai Piroska