fiatalságom rövidke napjait
mint fényes, apró gyémántokat
elmúlástól b?zös mocsár kaparint
de tulajdon két kezem szórja oda
lelkem oly gyönge, tán
földhöz ragadt testemet
felemelni nem tudja már
saját mocskába fektetem…
adj értelmet rövidke életemnek,
s én élni fogok;
csak egy apró célt, kérve-kérlek,
hogy létem tüze lobogjon
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Nagy Rita