Rám suhint, úgy nyilall…
szememmel kacéran gúnyt űz.
Megérkezett: ő, az égi ravatal,
hűvös szél kerreg. Elhalt a csicsergés.
Kertaljába olvadt a vén fűz.
Csodálnak jégfényű árva csillagok,
irigylik tanyám, mert oly’ míves.
Átsuhannak homlokomon buta
tegnapok. Az est leszállt.
Bontsd meg ágyunk, Édes!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Serfőző Attila
