Tisztában vagyok azzal is, hogy többre lennék hivatva, de a nyírségben mi jót tudtam volna kihozni csini kis testemből. A tanácselnök fia, vagyis a polgármesteré /ez mostanság a titulusa/, akart mindenáron rám mászni, de inkább az apját választottam, neki hál’ az úrnak, jobban nyílt a tárcája, meg nem is hordott el faluszerte. A fiatalabbakkal ugyanis megjártam párszor. Hírtelen szerelemre lobbantak, aztán az istennek sem akartak békén hagyni. Nem értették meg, én nem az ő porfészkükben szándékozom poshadni.
A tanyavilág fullasztott, szeretem a nagyváros nyüzsgését. Már három éve lakom a belvárostól két megállónyira. Csak rezsit kell fizetnem, az albérleti díjat lehancúrozom Lajos bácsival.
Az öreg már nem sok kárt tesz a fehérnépségben, ám mint a közmondás is tartja, megnyalja még a sót. Melyik sót, melyik sót …te kis kíváncsi.
A biztonságomról Zsiga gondoskodik. Valamikor nyakig bele voltam hullva, most már olyan munkakapcsolatfélévé laposodott, e halálosan nagy lamur.
Végül is én adtam ki az útját. Elegem lett, hogy más csajokat is tömköd, aztán se szó se beszéd mellém is bebújik. – Hát megmondtam neki: a jó édes anyucikáját nézze hülyének. Én a munkámból kifolyólag teszem, amit teszek, meg hogy neki is legyen mit aprítani az üres tejecskéjébe.
Mindenféle gennyes alakoknak széjjelrakom, mert nagyságos uramnak kártyázni támadt kedve, és ugyebár a lapjárás nem mindig neki kedvez.
Néha küldök pár ezrest haza is, a húgom hadd ruházkodjon. Tudom, apám lenyúlja jórészét, aztán kérkedik a helyi krimóba, hogy milyen jó állása van az ő legnagyobbik csemetéjének, még idős szülei megsegítésére is futja.
Otthon úgy tudják, asszisztens vagyok egy bizonyos dr. Juhász Kálmán körzeti orvos mellett. Többször megkért, legyek felesége. Azt szoktam írni, még gondolkodom, jöhet számtalan jobb parti. Szinte látom, ahogyan a tévé előtt szeretett testvérem felolvassa álmélkodó szüleimnek a fehérlovon bókoló herceg meséjét. És mint epekedik kedves nagyvárosi lányuk után.
Egyébként még két évig csinálom, aztán „leszerelek”.
Belehúzok most ezerrel, spórolok egy saját kéglire, aztán összekapok magamnak egy nyálasszájú bohócot. A férfiakból már rég elegem lett. Felőlem sugározhatnak, mint egy isten és játszhatják a burájukat, mögéjük látok hamar.
Egyforma lókötő mind.
No gyere szépfiú, egy grátisz fuvarra jó vagy nálam. De azt írd ám le amit diktáltam, mert az én Zsigám behajtja rajtad pillanatok alatt az ingyen menetet…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Serfőző Attila
