Nyakig gombolt ház ablakán
fázós leheletem csorog,
– immár visszatért az ősz,
ajtóm előtt nyersen topog.
Fényes útra köd szitál.
Kutyám óljában kushad,
fojtogató lánca nedves,
kugli fát, és szenet kínál
egy részeghangú szekeres.
Az égen varjúsereg száll.
Árkomban meggyűlt a víz,
böfög levelek rothadó szaga,
rövidke nappalra keltünk,
oly’ nehezen telik az éjszaka.
Tócsába halott gally csobban.
Fázik a torony harangja is,
hangja tompán vánszorog,
gazdagék házán a szélkakas
panaszosan nyikorog.
Kis kályhámban tűz lobban.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Serfőző Attila
