Az apák bóttyában pijáltunk a haverokkal, amikor az a bazi nagy csávó beavelt. Elkezdte hozni a formáját, snóblira hívott kajakra mindenkit, oszt aki nem állt kötélnek, se szó se beszíd lecsalavázta.
Na, gondoltam engem nem fog csicskáztatni a fószer, az tuti, majd ígjek itt a gádzsim előtt, mint a genfi gatyagyár…. mi?
Tele vót aggatva gagyi fukszokkal, rögtön levágtam, hova virít a köcsög.
Egy darabig hesszelt, osztán az asztalunkhoz dzsavázott. Azt kirdi, tán kanyereltem, mer mocsok nagy kandi van a közelembe.
Mondom néki, kanyerelt ám a káróm, te büdös göríny, ha még egyszer beszólsz lecsavarlak! Van kavicsom, amennyi kell, de az ilyen lejmolós kolompár laláknak nem nyitok brifkót.
Aszongya menjünk ki a hóra matekoljuk meg. Mennyen anyád, gondoltam, oszt megkóstoltam egy jobbossal.
A műsorra mingyán megírkezett a környíkbéli mulyáló, meg egy ismerős nyominger, oszt kirdeztík, hogy mi a pálya. Aszondom belém kötött egy csárlinger, most ázni van a műszerfalban.
Osztán bevittek az óberhébe, hogy énekeljek nékik másrul is, de a fiatal pacsirták nem jártak túl az eszemen. Ezírt a piti ügyírt max. félévet, ha kapok, még az is lehet jó magaviseletir hammarább megyek potterre.
A prosztót hét őtissel firceltik össze a szeminél, nem gondolta, hogy ekkora sellerom van, az százegy…
A smasszereket ismerem a múltkori besurranásosomból kifolyóan, a sitiprinc meg az uccánkba nőtt fel, így hát nem kell paráznom senkitől.
Tegnap egy öreg senkerrel dumáltam. Miután bevittem a sűrübe, a surmó kinyögte, hogy merre ásta el a szajléját.
Beszürcsölt oszt vakerolt, alig tudtam csendre inteni. Még az kéne, hogy a millió vamzer rászálljon oszt zamekra tegyík.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Serfőző Attila
