Hol a vihar…*
Hol a vihar lantja húrját tépi
árva szívem száraz gyökerén,
ahol a föld összeér az éggel
ott boruljon rám a szemfödél.
Jégeső verje fakó arcomat
s ha a végső sóhaj felszakad
égessen el lángjával a nap.
Hulljon rám a langy eső szitálva
símogasson gyöngéden a szellő,
s én itt várom borostyánba zárva
hogy átöleljen végre a teremtő.
Adj Uram békét…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Szeibert Éva
