Csitt, csend… suttogom…
kiles a néma ezüsthold,
az éj fátyolcsillag résein át.
Sejtelmes fényével öleli körbe
ruhátlan álmunk buja vágyát.
Te rám nézel kócos pilláid mögül,
álmunk angyal szárnyakon repül,
a fény simulva megpihen arcodon,
és hangomon simogatja füledbe,
gyere ide, bújj karomba,
gyere… gyere.
Csitt, csend… suttogom…
hogy újra lássalak, lehunyom szemem,
szárnyakkal borítja testemet tested,
bőrünkre gyöngyöket rajzol a telihold,
a fáradt hajnal előttünk mezítláb oson,
arcodat érzem csendemben arcomon.
Csitt, csend, most ne szólj!
Ránk csukódik az éjtemplom ajtaja,
keresztem vagy,
s én rád feszülök
örvényeket suttogva…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Szilágyi Hajni - Lumen