együtt lüktetett az ér
a test mit sem sejtett,
míg papír és a kéz
már szebbnél szebb
dalt regélt
tudnám veled, éjszakákon át
hallgatni a tücsök dalát
merengni messzi csillagfényeken
holdezüstös éjeken
fejem kezedbe hajtom,
arcomat hajadba fúrom,
s lényed csillagfátyolán át
újra halljuk a tücsök dalát