Lány az este,
s ahogy kontya csobban
arcon,
Ã??tente – tenteÃ??
csitítja gyermekét
az asszony.
N? a mélye,
ölben apró test lobog,
dohog,
Ã??tente – tenteÃ??
elvásott szemébe
kér?n szót zokog.
Csillan az ég,
távol az élet, honnan
adott,
Ã??tente – tenteÃ??
suttog egy árny reá,
s a gyermeke halott.