Meddig vagány a magány?
Egy konok hajnalon
Ráébredsz, hogy üres
Tenyérrel és halott öllel élsz.
Minden miben hittél –
Elkárhozott, s ?egy másik
Oltár gyehennáján ébred,
Míg te csak féled és hagyod
Gy?zni az id?t.
Hogy szeretnél még akarni
Száznak jót, s kérni ennivalót
Szeretetb?l és vágyból!
Öleléseidre nem simul emlékeid
Árnya, mert csak vele lehettél
Volna t?z nélküli kályha.
De kés?.
Csak most, hogy testem levetem,
Lelkem égbe száll, már nem keresek,
Csak önmagam találom a halálos ágyon.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: dr Kocsi Katalin