Nyomtatás

… talán a hirtelen lehűlés, talán az aktuális Halottak Napja teszi. Sajnos, minden évben több és több gyertyát kell gyújtanom. Lakásom ilyentájt erősen hasonlít egy buddhista kolostorra. Ilyenkor nem hívom fel anyámat, mert tudom, hogy úgyis a temetőben van a szüleinél, férjénél. Ilyenkor nem hívom fel a lányomat sem, mert bízom benne, hogy ő is a temetőben van az édesanyjánál. Én csendben, magamban gyászolok. Gyászolom az elment rokonokat, barátokat és talán rajtuk keresztül önmagamat siratom.

Mindig a túlélőnek rosszabb, ő itt marad az emlékeivel.

Pár éve láttam egy morbid hirdetést Koporsók Life Time garanciával. Akkor mosolyogtam egy kicsit az ötlet morbidságán, hiszen onnan mar csak a reinkarnáció után lehet panaszra menni. És ugyan, onnan kihez? Azért belegondoltam egy kicsit. Vajon mi az a határ, amikor a jóízlés azt mondja, hogy STOP.

Még emlékszem, amikor a szomszéd néni, büszkén mesélte:

— Megvettem a sírhelyem!

Furcsa volt hallani, alig múlt ötven éves. Mi játszódhat le egy emberben, amikor a nehéz munkával összegyűjtött kis pénzén — az egész életen át áhított nyaralás helyett — megveszi a saját sírhelyét. Talán nem akarja a hátramaradottakat a temetés költségeivel terhelni? Lehet, nem tudom. Vagy jó helyet akar biztosítani a temetőben? Esetleg a napos oldal a kedvence? Morbid, nagyon morbid.

Egy hete jöttek hozzánk házhoz, két idősebb úr a temetkezési hivataltól.

— Ön megvette már? — kérdezték.

Nem. A puszta jelenlétük is fölháborított. Táskájukból prospektusokat húztak elő és csöndes hangon magyarázni kezdték.

— Az élet mulandó, az ön napjai is meg vannak számolva.

Forrt bennem a méreg.

— Tudom, kérem, de én még nem óhajtok ilyesmivel foglalkozni. Én még csak alig múltam ötven éves. Én még élni akarok.

Nem zavarta őket, mert tovább fojtatták a rögtönzött bemutatót.

— Ezt ajánlom — bökött rá egy méregdrága, minden luxussal felszerelt koporsóra.

— Nem kell, túl komor — mentem bele a számomra nyilvánvaló játékba. Szeretnék szép mintákat, és macis takarót is.

— Mindent lehet, Uram — szólt a komorabbik —, mindent lehet, de ez természetesen extra.

Szóval nekem egy extrákkal felszerelt hangulatos koporsóm lesz. Amikor a kicsi ezüst fogantyúkat említettem, szemében hatalmas zöld $ jel jelent meg, kettő.

— Uram, önnek milyen biztosítása van, és mennyit óhajt a temetésére költeni?

— Nem szeretem, ha valaki anyagias, ne sürgessen — mondtam.

Érdeklődött feleségem életkorát és egészségi állapotát illetően. Gondoltam, „egyet fizet, kettőt kap” akció van. Nem volt. Kezdtem magam nem jól érezni, fejfájás, gyomorgörcs jött rám.

— Na, ugye? — csillant fel az egyik szeme, amikor bevettem a fájdalomcsillapítót. — Uram, ön beteg, önnek gondolni kell ilyen dolgokra. A halál mindig váratlanul érkezik.

— Én önöket sem vártam — mondtam csendesen.

Nem akarom tovább borzolni a kedélyeket, megkértem az urakat, hogy távozzanak. Aznap nem mosolyogtam, sem én, sem a nejem. Valahogy elment a kedvünk az élet apró örömeitől. Vajon mikor mondja a jó ízlés azt, hogy STOP? Vajon meddig mehetünk el egy biznisz fellendítése érdekében?

Egyébként ötéves részletfizetést ajánlottak és ez csak a koporsóra vonatkozott. A sírhely az egy másik cég hatáskörébe tartozik. Én már jártam korbonctani klinikán, láttam testközelből azt a méla unalmat, ahogy a halottainkat szabjak, fúrják, varrjak. Minden kegyelet nélkül. Az emberi test egyszerű munkadarabbá silányul az értő kezeik alatt.

Én már voltam egy pesti kórház halottasházában, ahová egy öreg bácsit segítettem levinni. Az ott dolgozó munkás az öreg pizsamáját a mellén összefogta, és úgy lódította föl az asztalra, hogy egy tompa koppanás jelezte, hogy az asztalnak vége is van.

Persze, hogy nehéz elhinni, hogy ott akkor, amikor távozó lelkünk az ápolónő fityuláját lengeti, mindennek vége. Sajnos személyes életem tragédiái nem győztek meg a túlvilág létezéséről. Lehet, hogy szkeptikus vagyok, de csak a saját tapasztalataimban hiszek. Halottaim csontvázként hevernek egy nagyon olcsó koporsó mélyén és várják a csodát. Én is.

Mi mást tehetnénk!?

*******************************************************************

HIRDETÉS

Vásárlási feltételek

FIZETÉS

Cégünk a vásárlók kényelme érdekében a készpénzes fizetésen kívül más fizetési módokkal is szolgálja vásárlói kényelmét: átutalás — (8-tól 30 napig terjedő fizetési határidőkkel) — külön megállapodás alapján. Törzsvásárlóinknak a vásárolt mennyiség alapján folyamatosan kedvezményeket biztosítunk a listaárhoz képest!