Szememre csukódó szempilla
Börtönbe zárja fájdalom könnyét.
Lelkem rácsain felsír a hiány.
Szívem dobbanása utánad kiált.
Nincs benne élet, csak verg?d? sötét.
Egy nap – oly sok, mint ezer év-
Szemhéjam álmán létezel csak,
Ajkamra csókot ?szi szell? csókol,
Szám ívén jéggé fagyott mosoly
Úgy maradt, ahogy tegnap hagytad.
Viharral jött szerelmed simítása,
Testemen lágy szell?vé csendesült,
Fülembe suttogta kedves hangodon:
Minden pillanatban karodba vágyom
Szél álmán lelkem lelkeddel egyesül.
Szememre csukódó szempillára
Ajkad puhaságát csókolja a szél
Könnyeim szárítja hangod suttogása
Jéggé fagyott mosolyról felszáll a pára,
Ha szívemnek örök szerelmet mesélsz.
