Ott álltak aznap is, mint bármikor –
Az állandóság smaragdzöld szobrai.
Társalogtak egymással, megvitatták,
Mennyi autó jár erre mostanában,
S milyen rossz itt a leveg?…
Nekik mondta el bánatát,
Mint már annyiszor. Ã??k csak
Álltak és néztek, ezer láthatatlan szemükkel,
Hangjuk, ha volt, talán keveredett a széllel.
Mondta, mondta, mi történt megint,
Úgy festett, bólogatnak, bár talán csak ?
Képzelte így, s a levelek rángása nem
Volt több, mint a vegetáció puszta közönyének
Ember számára érthet? módon való közlése…
Ám nekik mondta el bánatát,
Hisz legalább végighallgatták,
És a bölcs tanácsok mindig elmaradtak.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:14 :: Kántás Balázs