Egymásnak csapódó,
egymásba kapaszkodó, egymást
ledöf? fekete atomok
a létezést és nem-létezést
elválasztó rideg acélfalak
között.
Fel-felnyíló, már-már
végleg lecsukódott szemek,
értelmet kutató, sötétkék
pillantások ott, hol a látható
régen csak álom.
Drót rángatta kezek eszel?s
tánca fekete térfoszlányokban,
élettelen létez?k zöld
függönye mögött.
Egymás felé lebeg?
kardok, világok
grafitvázlatai
két- és féldimenziós,
megsárgult papírlapokon.
Örvények, kék és sárga fények
bizarr kavalkádja a meztelen
létezés formái felett.
Az éter felé olvasott, fekete
tinta diktálta sorok,
életképtelen hangok
kusza láncolata.
Acéllánc ég és föld között,
két er?szakkal egymás felé
húzott dimenzió.
Illúziókban úszkáló
öröklét-darabok
utolsó kering?je.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Kántás Balázs