Lehajolt
És kézbe fogta a teremtést.
A fák még ugyanazokat
A dalokat ontották, mint kezdetben.
Ott voltak a zöld akkordok
Mindenütt, még ugyanazok
Az örvények zúgtak
A fekete fülekben.
Aztán lecsaptak a hollók.
A fekete szárnysuhogásban
Elnémultak
A dalok, s mikor legközelebb
A tenyerébe nézett,
Már csak saját vérét
Látta, s a széttört teremtés
Húsába metsz? szilánkjait.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Kántás Balázs